Attila barátom ma délelőtt 11-kor invitált egy könnyű futásra - én mondom nem normális... Természetesen semmi kedvem sem volt a 30 fokos kánikulában gyötörni a testem, úgyhogy nemet mondtam a fickónak. Ellenben - puszta szolidaritásból és mert igenis rám fért - súlyzóztam egy sort, majd ebéd után belevetettem magam a munka sűrűjébe egy óra erejéig.

Az a nagy baj ezekkel az "egy órás" munkákkal, hogy mire észbe kapsz, este van és csak vakarhatod a fejed, hogy már megint mire ment el az egész - elvileg - szabad napod. Pontosan ez történt ma is. Az elpazarolt, estébe hajló délutánt egy tóparti melegszendvicsezéssel és sörözéssel koronáztuk meg, mely után nehéz és elkerülhetetlen döntés elé állítottam magam.

Ha most erőt veszek magamon és éjjel tízkor felkötöm a nyúlcipőt, több mint valószínű, hogy végérvényesen átlendítem magam a holtponton és újra rendszeresen fogok futni. Ellenben ha most nem megyek el, egész biztosan hajnali egyig döglök majd a tv előtt és nézem a Family Guy-t, meg a Discovery Channel-t. Tehát nem csak a fél napomat vesztegetem el, de a két napja halogatott heti második edzésemnek is végérvényesen búcsút inthetek.

Hát nem mondom, hogy könnyedén került fel a futócipő a lábamra, de mikor már fent volt, minden egy csapásra megváltozott: rövid bemelegítés után már jókedvűen szeltem a 19 fokos nyári levegőt az út mentén. Tulajdonképpen az ellenkezőjére számítottam, azaz hogy a fáradtságtól vonszolva magam nem hogy az előre belőtt 6 kilométer nem fog összejönni, de még a fele előtt feladom majd.

Akinek kétségei támadnának saját magával és képességeivel szemben, innen üzenem: csak a feléig kell kibekkelni - onnan már minden megy magától. Ha négy kilométert szeretnél futni, az első kettőre koncentrálj csak! Agyban dől el ez is, mint az életben oly' sok minden. Ami azt illeti, én is annyira belelendültem a nagy éjszakai futkorászásba, hogy a tervezett 6 kilométer helyett a nyolcadik után vetettem véget a mókának.

Szerencsétlen iPod-om megnémulva és teljesen lemerülve - én azonban felszabadultan, kimondottan boldogan tértem haza - tetőtől talpig átjárt az energia, mindaz az 568 kalória, melyet éjjel 10 és 11 között égettem el.

Fantasztikus érzés volt - már majdnem elfelejtettem, milyen jó is ez.. és még a Family Guy-ra is haza értem! ;-)