Ennek a kis bejegyzésnek az elején hadd szögezzem le, Tomi nem normális. :D Szándékomban áll ezt kijelenteni, mivel ezt a postot kényszerítés hatására írom illetve, megvesztegetés áldozata vagyok. :) Kapok túrórudit ha elkészülök vele. Ez hatalmas motivációt jelent az éhenkórász mindenre elszánt futólányoknak, mint én is vagyok. Szóval, miután többkörös tárgyalások után sem tudtunk megegyezni abban, hogy mi jár azért ha lefárasztom az ujjaimat, kaptam egy félig megevett túrórudi képet, nyomatékosítva ezzel is hogy az idő halad, a rudi fogy, én meg nem kapok semmit ha nem írok valamit. :)
Magamról annyit hogy www.pappkrisztina.hu. Tudom, tudom, ha valaki egyáltalán megnézi, egy elhanyagolt oldalt fog látni, mentségemre legyen mondva, pihenő idő van, ilyenkor lusta vagyok...(na ennyit az önreklámból)

Nem tudom ki hogy van vele, nálunk az ősz a pihenésé.

Jött az ősz, mindjárt tél lesz, bár jelenleg mikor e kis szösszenet íródik, nagyon tavaszias az idő. Nem tudom ki hogy van vele, nálunk az ősz a pihenésé. Lemennek a versenyek, edzettünk egész évben, ilyenkor le kell engedni. Ha nők vagyunk, felszedjük a téli zsírmennyiséget, ami, kiemelném, egyáltalán nem baj, sőt adott esetben szegszi :) a férfiak meg hasat növesztenek... a fák meg csupaszok, na és? :)
Saját tapasztalatom az, hogy ez időben teljesen fölösleges erőltetni a munkát, ha lelkes amatőr az illető, ha profi. Lehet szöszmötölni az erősítésekkel (has, hát, kar... teremben, melegben) futóiskolával, és nem törekedni az intenzitásra.

Emlékszem, mivel én vidéki vagyok, (Eger mellett nőttem fel) télen arrafelé elég sok hó esett mindig, és akár térdig érő hóban is futnunk kellett. Ez városba már nincs így. Mesélte egy lelkes amatőr futó ismerősöm, hogy Tatán, télen, elment futni koromsötétben, hóban, mínuszban, annyira hiányzott neki a futás az ünnepek alatt. :) Na igen, az ilyen elvetemültség szerintem jellemző minden futóra. Feltételezem, közös ismink, Tomi is ilyen elvetemült lehet.

Tehát, nem futunk intenzíven, viszont hosszan igen. Gondolom a zenével való futás mindenkinek bejön. Én imádom. Igaz, már nem teszek pörgős számokat az ipodra, mivel egyszer sikerült úgy elfutnom magam hogy alig értem vissza a kiindulópontomra, úgy elkapott a gépszíj, és csak futottam és futottam, és....... meghaltam. Tehát, azóta max Rihanna szól, vagy a jó öreg Lenny Kravitz... esetleg még egy két laza rnb. Biztos ami biztos. Tiestora tuti nem érek vissza. :D Zene be, máris nem olyan vészes az egy óra futás. Kétségbe is estem mikor úgy tűnt hogy elhagytam az ipodot, és kénytelen voltam a nélkül edzeni. Nem vonta el semmi a figyelmemet magamról, és pont mélyponton voltam egy résztávos edzés miatt, nyűgös voltam és fáradt, és nagyon nem esett jól hogy felfogtam, mennyire nem esik ez jól nekem. De ilyenkor mindig az lendít át, hogy jeheeeej, megcsináltam, és, mint a post esetében, megkapom a túrórudimat. :)
Egyébként jellemző rám, ha valami jó edzést csinálok, vagy egy versenyen jól teljesítek, megajándékozom magam valami aprósággal. Cipő, csoki, ruha, cd, gumimacik, vagy békák. Biztos ez ilyen női dolog /nem az, én is kapok jutalmat magamtól :) - Tomi/. :)

És mi van akkor, ha egyáltalán nem akarunk menni és fáj a tudat is hogy ki kell menni? Nálam mindig az van hogy ilyenkor ha valami csoda folytán ráveszem magam, márpedig nekem, mivel ez a munkám mindenképp kapnom kell magam, nagyon jól esik. Nem értem az összefüggést még, a nagyon nem akarom és a nagyon jól esik közt, szerintem ez valami jutalom féle lehet, ha már kimentél, ne szenvedjél alapon. :) Tehát végkövetkeztetés: tessék kimenni. :) Ki tudja, lehet életed legjobb futása lesz belőle.

Motiváltnak lenni könnyebb ha épp szezon van, és van mire készülni, de fél év szüttyögés esetében... kell egy távlati cél, és kellenek közelebbiek. Mi ezt úgy hidaljuk át, hogy kontroll futásaink vannak a szigeten. Van egy szintidő, először nem olyan kemény, sikerélmény lesz, hogy ezt meg tudtam csinálni, lelkes leszek hogy jól is esett, jöhet a következő lépcső, mennyiségileg és minőségileg. Egyébként sem árt kijelölni egy fix kis területet ((territóriumot:D) amit két-háromhetente lefutunk, azzal a céllal hogy most faragunk az egyéni csúcsainkból. Nekem ez bejött, működik, és ébren tartja a versenyszellemet.

Tapír futópajti, aki egyébként ugyanúgy írni fog Tomis blogjára, és aki az én kis tanítványom, vagy valami olyasmi, még nem tudja, hogy ő is ilyeneket fog csinálni. :) Rajta letesztelhetem hogy működik e amatőr futókon is ez a dolog. A végén még lelankad a lelkesedése. Hihi

Úgy gondolom néhány okosság kiszaladt a billentyűzetből, ha Tomis is úgy akarja, folyt köv. valamikor.