A Gizmodo-n olvastam, hogy Jennifer Goebel-t, a Lakefront Marathon második női győztesét is kizárták (igen, jól olvastad, a második első helyezett), miután bizonyítottnak találták, hogy elektronikus eszközt (egy iPodot) használt a megmérettetés alatt - ezt pedig elit futók esetén szigorúan tiltja az amerikai szabályzat. Az első győztest, a 23 éves Cassie Peller-t azért fosztották meg győzelmétől, mert elfogadott egy palack vizet egy barátjától, a hivatalos frissítő-pontokon kívül - ami szintén tilos a szabályok értelmében.

A két hölgy szemszögéből nyilvánvalóan kegyetlennek tűnhet a történet - hiszen én sem futok egy métert sem az iPodom nélkül - ám objektíven vizsgálva a dolgot azt kell, hogy mondjam az történt, aminek történnie kellett. Mivel professzionális (elit) futókról van szó, nem tudom elhinni, hogy ne tudtak volna a kérdéses szabályokról. Amennyiben még sem tudtak volna róluk - ahogy mondani szokás - a szabályok nem ismerete nem ment fel senkit a következmények alól! Hogy mennyire helyénvalók a szóban forgó regulációk, abba most ne menjünk bele, egész egyszerűen nem tisztem sem nekem, sem a két hölgynek önbíráskodni - mint professzionális futók, nekik csupán két feladatuk lett volna: futni és betartani a szabályokat. A munkahelyemen is nap mint nap találkozom - néha értelmetlennek tűnő - szabályokkal és azokkal, akik ezeken át akarnak lépni, vagy újra és újra neki/nekem feszülnek a miértekkel meg az ez hülyeségekkel.. Elsőre talán jó mókának, vagányságnak tűnhet a szabályok megszegése, ám az efféle történeteknek rendszerint kiabálás és fogcsikorgatás a vége - mint ahogy azt a két hölgy története is bizonyítja. Pedig csak be kell(ene) tartani a szabályokat..