Attila barátom jóvoltából rekordidő alatt hozzájutottam az új szenzoromhoz, úgyhogy pénteken semmi használható kifogással nem szolgálhattam, hogy elblicceljem a futást. Meg aztán már nagyon mehetnékem is volt. Szerencsés voltam, mivel a mostanihoz képest egészen kellemes időben próbálhattam ki a vadonatúj, csillogó kis kapszulámat. Tulajdonképpen a cipő talpában lapulva ebből nem sok látszik, de mindenki nagyon jól tudhatja már, hogy ami belül van, csak az számít igazán..
Ha-ha!
Pár méterrel odébb már koránt sem volt ilyen jó kedvem, ugyanis az iPod szerint a sebességem konkrétan a nullával volt egyenlő. Hát köszönöm szépen, az elmúlt hetekben elpuhultam egy hangyányit, no de ennyire..?! Pár száz kínos másodperc és ugyanennyi(re) kínos méter után végül kitéptem a helyéről az egész masinériát és szívem szerint földhöz is vágtam volna, ott helyben. Tovább is van, olvasd el »
A félmaraton egy 21097,5 méteres futóverseny, vagyis a 42,195 kilométeres klasszikus maratoni táv fele.
A félmaratoni táv népszerűsége a kilencvenes években kezdett felfelé ívelni, elsősorban azért, mert a 21 kilométer már igazi kihívást jelent mind az amatőr, mind a profi futók számára, ám lényegesen kevésbé terheli a szervezetet, mint a maraton. Az utcai félmaratoni versenyek szintideje általában két és fél óra, ami a felkészült amatőrök számára is lehetővé teszi a teljesítést.
A legnagyobb magyarországi félmaratoni verseny a Nike Budapest Félmaraton, amely évről évre közel 7000 futót vonz.
Ez most már zöld, mivel én is zöld lettem a Nikerunning rendszerében. Nagyjából ezzel ki is merült a változások listája. Nem baj, mert a zöld az jó.
Elhatározásomhoz híven 7.00-kor ébresztőt fújtam, amibe sajnálatos módon Rizsa is belefutott, no nem szó szerint, hiszen kisvártatva húzta tovább a lóbőrt az ágyában, mintha mi sem történt volna. Mivel a rendelkezésemre álló időkeret igen szűkös volt (20 km-es maratoni iramról most szó sem lehetett, különben lekéstem volna az indulást és futhattam volna Kaposvárig), és a tegnapi gyalogtúra sem múlt el nyom nélkül a mekdó-ig meg vissza - így hát szerényen csak 5km-t prognosztizáltam magamnak. Na most megmondom őszintén még SOHA sem futottam ilyen korán, de többet nem is szeretnék azt hiszem /tudjátok, háromszor: először, utoljára és soha többet/. Továbbá meglepő módon meglehetősen hideg is volt, ami ellen a mesh-ruházat nem véd. Tovább is van, olvasd el »
Tavaly a Nike rendezte meg a világ leges-legnagyobb futó-eseményét, közel 780,000 résztvevővel. Amennyiben - hozzám hasonlóan - lemaradtál a mókáról, jó hírrel szolgálhatok: idén október 24-én kerül megrendezésre a Human Race, a világ 30 nagyvárosában. Amennyiben lakóhelyed nem szerepel a listán, akkor sincs okod keseregni, ugyanis egyedülálló módon a Nike+ révén Te is részese lehetsz a legnagyszerűbb 10 km-es versenynek, ami csak létezik a földgolyón!
Ahhoz, hogy csatlakozz hozzánk október 24-én, szükséged lesz egy Nike+ kompatibilis futócipőre, és természetesen egy iPod nano-ra, touch-ra, de használhatod iPhone 3GS-edet is, vagy esetleg a Sportbandedet, ha éppen azzal futsz. A lényeg, hogy használd a szenzorodat a jeles napon és természetesen fusd le mind a tíz kilométert! Tulajdonképpen mindig is az efféle kezdeményezések miatt rajongtam leginkább a Nikeplusért, hiszen nincs is felemelőbb érzés annál, mint amikor annak tudatában nyomod le a középső gombot az iPododon, hogy mindeközben a világ legkülönfélébb pontjain, teszem azt egy távoli sikátorban, a new yorki Central Parkban, vagy igenis, éppenséggel a kaposvári futópályán több száz társad éppen ugyanezt teszi - egy gigantikus, virtuális futóverseny részesévé válva.
Egyszóval ha rendelkezel a fenti kütyük valamelyikével és a hozzá passzoló cipővel, óriási hibát követnél el, ha kihagynád ezt a ragyogó alkalmat egy igazi erőpróbára. Ha még nem rendelkezel sem szenzorral, sem iPoddal vagy Sportband-del, én azt mondom alaposan fontold meg a dolgot, mert ahogy mondani szoktam: "Nike+ nélkül lehet futni, csak éppen nem érdemes!"
A verseny hivatalos oldalát ITT találhatod, ha pedig szeretnél felvenni a Nikerunning.com-on a barátaid közé, vagy csak kíváncsi vagy, mit is művelek egész pontosan edzéseim során, látogasd meg Nike+profilomat!
Holnap megpróbálok utánajárni, hol juthatsz hozzá megfelelő cipőhöz, illetve célszerszámhoz - ez elsősorban a vidéki olvasókat érinti majd - hogy még időben elkezdhesse a felkészülést minden, hozzám hasonlóan lelkes aspiráns. Mert ez a Nike+ Human Race, azt pedig nem lehet elhülyéskedni és ha belegondolok, hogy 3 hónapja még egyáltalán nem is futottam, most pedig részese leszek a világ legnagyobb futó-eseményének - hát beleborsózik a hátam! Úgy gondolom, egy csodálatos korban élünk..
Annyira telitalálat lett ez a cipő, hogy egyszerűen nem bírtam ki, hogy be ne postoljam ide - mert ugyan kosarazás közben is lohol eleget az ember, azért mégis csak két különböző sportágról beszélünk. Tulajdonképpen nem sokat konyítok a kosárlabdához, LeBron-ról sem mondhatok túl sokat Nektek, azt viszont elmondhatom hogy ez a cipő nagyon ott van! Az Air Max-ek mindig is azok a csukák voltak, amiket sóvárogva nézegettem, de ennél közelebbi kapcsolatba sohasem kerültünk. Őszintén szólva szerintem viccesen mutatnék egy Air Max-ben - noha sohasem próbáltam fel egyet sem - egy ilyenbe azért én is szívesen belebújnék!
Kimondom úgy ahogy van: szerintem az élet teljesen igazságtalan és mindig a kosarasok visznek mindent! Mind egy szálig égimeszelők én meg alacsony vagyok. Továbbá ők viszik a legjobb csajokat, aztán a kosarasok körül állandóan megy a felhajtás és már középsuliban is folyamatosan kivételeztek velük a tanárok. Ha mindez nem volna elég, akkor itt van ez az Air Max LeBron - még a legmenőbb cipőket is ők kapják! Azért nem kell kétségbeesni, kosaras blogot nem indítok, mert hát a koTAMÁS elég hülyén nézne ki - nagyjából annyira, mint én egy ilyen kosaras cipőben..
Nagy az izgalom, kicsit több, mint egy hónap van már csak hátra a 24. Nike félmaratonig, ahova szeretettel várunk minden futóbloggert és sport-barátot.
Angelday postolta ki este a Futóblogra invitációját a 24. Nike félmaratonra. Nem tagadom, egy pillanatra felcsillant a szemem, s komolyan fontolgattam a részvételt, majd rövid számvetést végezve rájöttem sem időm, sem kellő rutinom nincs még egy hasonló kaliberű esemény lefutására. A 25-ikről már nem kellene lemaradni, de hogy valamiképpen mégis csak osztozzam a mostani esemény szellemiségében is, a következő kompromisszumos megoldást eszeltem ki: maradok a kaposvári atlétika-pályán, s a Nike+ technológiát segítségül hívva helyileg futom le a távot, önmagam váltótársát alakítva (a 13.8-as etap után egész biztosan ki fogom magam fújni, de ennyi csak belefér..). Hogy teljes legyen a (fél)maratoni hangulat, lehet megkérem Rizsát, szerezzen már be nekem egyet a hivatalos, limitált szériás Dri-FIT egyenpólóból, melyet mellékeltem ide valahova, ugye milyen szép? Aki érez Magában kellő elszántságot, s szívesen részt venne ezen a kétségkívül jó mókának ígérkező eseményen, szedje össze Magát, mert az idő vészesen fogy, s pikk-pakk itt a szeptember hatodika! Kevésbé lusta/elfoglalt/rejtőzködő hajlamú futóblogger-társaim pedig vegyék fel a kapcsolatot Winklerékkel, ha másért nem hát a csoportkép miatt mindenképpen..
Még mielőtt belevágnék, szögezzük le: a blog semmilyen kapcsolatot nem ápol a neves gyártóval, sőt több mint valószínű, hogy az életben nem hallottak erről az oldalról (álljunk két lábbal a földön, ugyebár). Ennek ellenére, aki rendszeresen olvasója a fuTAMÁS-nak, bizonyára észrevette, hogy relatíve sok szó esik a Nike-ról a blogomban. Ennek több oka is van, egyrészt erősen szimpatizálok a márkával - no annyira azért nem, hogy minden futó-göncömön pipa virítson, mert hát a fanatizmust nem szabad összekeverni a szimpátiával, nem igaz? Másrészről, ha valaki a futásról értekezik, elég nehéz megkerülnie egy olyan meghatározó szereplőt, mint a Nike.
Ha kiváncsi vagy, hogyan és hol kezdődött a pipás birodalom diadalmenete, egészen az '50-es évekig kell visszamenned, az oregoni egyetem kísérletező kedvü edzőjéhez, Bill Bowerman-hez. Bill már ekkor ellenállhatatlan késztetést érzett a mezei futócipők átalakítására (mai szóval élve: moddingolására), azonban a nagy gyártók fütyültek rá és az újításaira is..
Forrás: Nike.com
A helyzet mit sem változott, míg nem egy ígéretes középtáv-futó, Phil Knight nem szegődött Oregonba, Bowerman edző kezei alá. Knight több sikertelen levélváltás után gondolt egy nagyot és felhívta a Tiger cipők gyártóját a japán Kobe városában (most már tudjuk: nem csak marhahússal foglalkoznak arrafelé a derék japók), azzal az igen ambíciózus céllal, hogy megkaparinthassa a fent említett kiváló minőségű cipők amerikai forgalmazását. Phil isteni szikrától vezérelve az első szállítmányt Bowermannak küldte, hátha rásózhat pár darabot. Azonban ekkor olyasmi történt, amire talán a szemfüles üzletember-atléta sem számított: Bowerman felajánlotta, hogy tökéletesíti a cipőket! Knight ekkortájt a pálya mellett, teherautója platójáról árulta a cipőket, Bowerman pedig felesége gofrisütőjével sütött rács-mintázatú cipőtalpakat, hogy aztán a futócipők talpára ragasztva, majd az atlétáknak átadva azok, ódákat zengjenek a trükkös csukákról.
Vállalkozásuk ekkortájt még BRS (Blue Ribbon Sports) néven futott, de a köztudatba, és a nagymenők közé a NIKE és a legendás pipa (SWOOSH) emelte. Phil Knight és egykori edzője, Jeff Johnsonnal (balra a képen) karöltve hozzálátott sportbirodalma kiépítéséhez. Johnson és Knight korábban riválisok voltak a pályán, ám utóbbinak sikerült elérnie, hogy Jeff felhagyjon az Adidas football-cipők árusításával és egyesítve erejüket csatlakozzon az immár trióvá duzzadt csapathoz. Ekkor már nem teherautóról árulták 100%-osan saját készítésű cipőiket: alkalmazottaik és üzleteik is voltak. A legenda szerint Johnson álmodta meg egy szép napon a görög istennő nevét viselő márkanevet, melyhez Phil Knight megrendelésére Caroline Davidson tervezett egy olyan praktikusan egyszerű, apró ám azonnal azonosítható logót, melynek könnyedén helyet találhattak a cipőkön. Így született meg a SWOOSH, melyért Mr. Knight kemény 35 dollárt fizetett az amúgy könyvelést oktató hölgynek.
Fura, de az első NIKE-márkájú cipő egy football-cipő volt, melyet 1971-ben dobott piacra a cég, míg 1974-ben a már szabadalmaztatott ostya-mintázatú Waffle Trainer volt az ország legkeresettebb edzőcipője - így Bowerman találmánya végre méltó elismerésben részesülhetett. A cég végül '78-ig halogatta a név-váltást, egészen idáig BRS néven futott; egy évre rá pedig a piac 50%-át már a Nike birtokolta.
Azóta történt egy s más a sport és a cég életében, gondoljunk csak a botrányosan népszerű Air Jordanekre, melyek viseletéért minden egyes alkalommal kemény 1000 dollárra büntették a kosarast (a fekete színű cipőt nem engedélyezi az NBA, már pedig az Air Jordanek vörös, fehér és fekete színben pompáztak). Aztán említhetném a korszakalkotó Nike Air technológiát - kellene erről beszélnem bárkinek is? Ugyanmár! Mint ahogy a sokáig Bo Jackson nevével fémjelzett Just Do It! szlogent sem kell bemutatni senkinek, amely soha nem látott sikert ért el és nem kevés forgalmat generált a márkának. Pofátlan módon egy - szerintem legalábbis is - írtó mókás "Just Do It!"-reklámmal zárnám soraimat, íme:
Bizony sokkal mókásabb lenne egy ilyen puskával fellőni edzés előtt a szerkót, de a sok "vicces" (-nek vélt) pólót is elegánsan eliminálhatnám az előttem csoszogó sporttársakról. Óhh, de szép is volna.. :)
..De várjunk csak: potom 1 500 USD-ért megvásárolható a szóban forgó fegyver - kiváncsi lennék az ár magában foglal-e néminemű muníciót, vagy azért még külön kell csengetniük a pipás póló-gerilláknak?
Rizsa barátom gyakran vádol meg azzal - s rajtam keresztül a Nike-t - hogy divatot csinálok a futásból, holott egészen másról szól a dolog. Nos, ebben teljesen egyetértünk! Ettől függetlenül nem hazudtolhatom meg magam ezen a területen sem: vallom, hogy a dizájn szolgálja ki a funkcionalitást, s ne fordítva - amig ez teljesül, szerintem nincs ok a fanyalgásra.
Nos, a Nike tervezői tökéletes munkát végeztek, ami a LunarGlide+ megjelenését illeti: letisztult, minimalista dizájn, visszafogott szín- és matéria-választás jellemzi a cipőt. Őszinte leszek, a termékismertetőben szereplő kifejezések (Dynamic Support system, Nike Natural Motion Engineering) számomra semmit sem mondanak, de egészen biztosan technikai szempontok alapján is meggyőző lehet a LunarGlide.
Aki többet szeretne tudni a cipőről, kattintson ide és maga Ernest Kim, az ágazat termékmenedzsere mesél majd a LunarGlide+ finomságairól. A születésnapom pedig június 10-én volt és 41-es cipőt hordok.